●ι ωιѕн ѕσмєтнιηg●

Interest
Az oldal arról szól,hogy fognak valóra válni az álmaim.
És,hogy hogy próbálom elérni. Remélem tetszeni fog.

Chat

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

●мєєт ωιтн мє●

●ηєνєя gινє υρ●

2013.01.14. 17:09, Dreamer girl(Webmiss)

"Nézz az égre,a legszebb fényre,láss egy álmot,harcolj érte."

Na szóval ez az egész úgy volt,hogy lett egy külföldi ismerõsöm. Twitteren(?) beszélgettem vele elõször,aztán Facebook-on, a végén pedig Skype-on beszélünk majdnem minden egyes nap. Kezdtem rájönni,hogy milyen szerencsés,mert neki valóra vált pont az,amit én mindig is szerettem volna.

Egyre többet beszélgettünk,és azt mondta,hogy vannak annak a dolognak hátrányai is,de engem nem érdekelt. Sokat gondolkoztam,hogy mi lenne, HA... és mi lenne HA...De hiába. Kezdem úgy gondolni,hogy úgy sem fog sikerülni. "Never give up!"- az az soha ne add fel. Tudjátok vannak azok a "kívánok a hullócsillagnál" és "22:22,na akkor most kívánok"-"éjfél van,gyorsan kívánni kell." - Hát ilyen lettem én is. Ha nem azon,akkor máson,de nagyon sokat gondolkoztam rajta. Én miért nem vagyok olyan mint õ? Gondolom van akinek ismerõs az érzés,hogy valamit nagyon szeretne,már rég óta,és sosem fog valóra válni,mert olyan mint a lehetetlen... Na ez az a dolog,amit én a legjobban utálok. Egy valamit,de tényleg EGYETLEN EGY dolgot szeretnék valóra váltani és egyszerûen nem megy. Na de nem is ez a lényeg...

December közepén már úgy gondoltam,hogy elég lesz,hiába gondolkozok mindig ezen,hiába szeretném annyira,nem megy... bárhogy is próbálkozok. De aztán karácsonykor láttam a TV-ben egy filmet,ami tulajdonképpen arról szólt,hogy sose adjam fel. Olyan furcsa volt,hogy a csajnak pont ugyanaz vált valóra,amit én szerettem volna. Innentõl kezdve rájöttem,hogy sosem fogom annyiba hagyni. Akcióba kezdtem. Egyre többet mondtam embereknek,akik segíthetnének nekem ebben. Úgy beszélgettem a macskáimmal,hogy itthon hallják,hátha beleegyeznek,de hallani sem akartak róla. Elkezdtem máshogy egyezkedni mindenkivel,de ettõl sem lett jobb. Szilveszterkor itthon maradtam,és inkább számítógépen beszélgettem azzal a barátommal akinek szintén nem volt programja aznap estére. Azt mondta,hogy mondjam el valakinek az egészet,hátha megérti és akkor valóra is válik egybõl... Ha ez ilyen könnyû lenne... Beszéltem anyummal,mert csak õ tudna segíteni,de azt mondta,hogy ne is álmodjak róla,és,hogy tegyek le a dologról,mert õt nem érdekli. Innentõl kezdve nem is mondtam neki semmit,de õ is pontosan tudta,hogy mennyire szeretném. A szünet utolsó napján Skype-oltunk a "szerencsés barátnõmmel" és akkor mondta,hogy mik a hátrányok. Annyira nem érdekelt,ezzekkel együtt csak még jobban akartam. Innentõl kezdve jött el az a pont,hogy SOHA de SOHA nem fogom feladni! Ez már odáig fajult,hogy minden órában kívánok,fennt maradok éjfélig,mert állítólag akkor lehet a legjobban kívánni. Már tényleg nem tudom,hogy mit csináljak,és már csak remélem,hogy sikerül,és egyszer én is olyan szerencsés leszek,mint "Õ".