~Everyday in my brain.~2013.01.16. 20:38, Dreamer girl(Webmiss)
Vannak azok a dolgok,amik mindig visszajönnek... MINDEN NAP!
Ma rádöbbentem,hogy tulajdonképpen egyszer,ha csak egy kis időre is,de valóra vált a legnagyobb álmom. Egyszer...Régen...De ez évekbe telene,nekem pedig összesen 14 napom volt rá. Teljesen nem válhatott valóra. Viszont ma az iskolában az álmokról volt szó. Mindenkinek mondania kellett valamit,és az egyik osztálytársam éppen azt mondta,amit én szerettem volna. Pedig sok ember közül eddig csak nekem volt ilyen bajom... Legalább valaki megérti. Na mindegy. A lényeg az,hogy eddig azt hittem,hogy teljesen egyedül vagyok ebben. Hazajöttem,és azt mondta anyukám,hogy nyáron lesz neki egy meglepetése. Elkezdtem izgulni,hogy vajon az-e... Biztos vagyok benne,hogy nem,mert egyszer már világosan közölte,hogy SOHA,de azért én reménykedek benne. :) Viszont továbbra sem nyugszom le. Az nem megy... Még nem... :( Sikerülnie kell!
Reménytelen.~2013.01.15. 19:39, Dreamer girl(Webmiss)
Sziasztok megint.
"When my World is falling apart."
Tegnap éjjel volt az a pont(tetőpont) amikor mostmár teljesen elegem lett. Néztem a kiírásokat,blogokat olvastam,hátha sikerül rájönnöm mit kéne még csinálnom,de semmi. Elgondolkoztam azon,hogy a korombeli lányok legnagyobb álma,hogy Justin Bieberrel vagy az éppen TOP tinisztárokkal járjon. Na,hát engem ez sem érdekel. Nem tudom,hogy ez normális,mert az osztályomban minden lány olyan,hogy rajong valakiért. Nem mondom,hogy én nem,de engem nem köt le. Egyszerűen nem érdekel annyira,mint őket. Na de visszatérve az eredeti témához...Már nagyon elegem van. Nem tudok mit csinálni,és ez egyre rosszabb. Ma pl. egész nap nem tudtam figyelni,mert gondolkoztam. Ennek sosincs jó vége. Utoljára 10 évesen voltam hasonló helyzetben,de ez rosszabb most. SOKKAL ROSSZABB! Szünetekben nem beszélgetek,inkább egyedül vagyok,mert semmire sem vagyok kiváncsi azon kívül az egyen kívül,ami engem érdekelne. Azért nem mondom ki nyíltan a dolgot,mert sokan néznének hülyének miatta,amitől eléggé tartok,éppen ezért is tartom inkább titokban. Egyre többször kérdezik,hogy mi bajom. Hát mi lenne...? EZ! Nem tudom mit fogok még csinálni,de változtatnom kell a hozzáállásomon. Méghozzá minél előbb! :(
My hope.2013.01.14. 20:15, Dreamer girl(Webmiss)
Na szóval,amikor a múltkor befejeztem azt írtam,hogy szeretnék olyan szerencsés lenni mint "Ő"... Nézegettem képeket és megint egyre jobban akarom. Rá kéne jönnöm,hogy gyakorlatilag LEHETETLEN,de ha nem próbálkoznék,akkor nem is én lennék. Arra gondoltam,hogy megpróbálom egy időre,legalább nappal elfelejteni. Este úgyis mindig eszembe jut,szóval mindegy,de legalább nappal. Nem akarok mindig ezen gondolkozni.
Innentől kezdve mostmár azon kéne gondolkoznom,hogy mi lenne a legjobb. Nem csak nekem...Mindenkinek. Úgy is az lesz,mint mindig... De mindegy is. Este megpróbálok kitalálni valami újat,HÁTHA...:(
●ηєνєя gινє υρ●2013.01.14. 17:09, Dreamer girl(Webmiss)
"Nézz az égre,a legszebb fényre,láss egy álmot,harcolj érte."
Na szóval ez az egész úgy volt,hogy lett egy külföldi ismerősöm. Twitteren(?) beszélgettem vele először,aztán Facebook-on, a végén pedig Skype-on beszélünk majdnem minden egyes nap. Kezdtem rájönni,hogy milyen szerencsés,mert neki valóra vált pont az,amit én mindig is szerettem volna.
Egyre többet beszélgettünk,és azt mondta,hogy vannak annak a dolognak hátrányai is,de engem nem érdekelt. Sokat gondolkoztam,hogy mi lenne, HA... és mi lenne HA...De hiába. Kezdem úgy gondolni,hogy úgy sem fog sikerülni. "Never give up!"- az az soha ne add fel. Tudjátok vannak azok a "kívánok a hullócsillagnál" és "22:22,na akkor most kívánok"-"éjfél van,gyorsan kívánni kell." - Hát ilyen lettem én is. Ha nem azon,akkor máson,de nagyon sokat gondolkoztam rajta. Én miért nem vagyok olyan mint ő? Gondolom van akinek ismerős az érzés,hogy valamit nagyon szeretne,már rég óta,és sosem fog valóra válni,mert olyan mint a lehetetlen... Na ez az a dolog,amit én a legjobban utálok. Egy valamit,de tényleg EGYETLEN EGY dolgot szeretnék valóra váltani és egyszerűen nem megy. Na de nem is ez a lényeg...
December közepén már úgy gondoltam,hogy elég lesz,hiába gondolkozok mindig ezen,hiába szeretném annyira,nem megy... bárhogy is próbálkozok. De aztán karácsonykor láttam a TV-ben egy filmet,ami tulajdonképpen arról szólt,hogy sose adjam fel. Olyan furcsa volt,hogy a csajnak pont ugyanaz vált valóra,amit én szerettem volna. Innentől kezdve rájöttem,hogy sosem fogom annyiba hagyni. Akcióba kezdtem. Egyre többet mondtam embereknek,akik segíthetnének nekem ebben. Úgy beszélgettem a macskáimmal,hogy itthon hallják,hátha beleegyeznek,de hallani sem akartak róla. Elkezdtem máshogy egyezkedni mindenkivel,de ettől sem lett jobb. Szilveszterkor itthon maradtam,és inkább számítógépen beszélgettem azzal a barátommal akinek szintén nem volt programja aznap estére. Azt mondta,hogy mondjam el valakinek az egészet,hátha megérti és akkor valóra is válik egyből... Ha ez ilyen könnyű lenne... Beszéltem anyummal,mert csak ő tudna segíteni,de azt mondta,hogy ne is álmodjak róla,és,hogy tegyek le a dologról,mert őt nem érdekli. Innentől kezdve nem is mondtam neki semmit,de ő is pontosan tudta,hogy mennyire szeretném. A szünet utolsó napján Skype-oltunk a "szerencsés barátnőmmel" és akkor mondta,hogy mik a hátrányok. Annyira nem érdekelt,ezzekkel együtt csak még jobban akartam. Innentől kezdve jött el az a pont,hogy SOHA de SOHA nem fogom feladni! Ez már odáig fajult,hogy minden órában kívánok,fennt maradok éjfélig,mert állítólag akkor lehet a legjobban kívánni. Már tényleg nem tudom,hogy mit csináljak,és már csak remélem,hogy sikerül,és egyszer én is olyan szerencsés leszek,mint "Ő".
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
